Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A «Hatalmasok»

A »Hatalmasok«. Gyönyörűséges Tátra, félelmesen szép és ellenállhatatlanul vonzó, te ezerarcú és mindig bűbájos, jelenj meg előttem ! Visszaidézlek a képzelet erejével, a látás akaratának a hatalmával, a hozzád tapadt lélek sürgető hívásával. Jelenj meg, hogy újra ölelhessen a tekintetem ; álomképek sorozatává hadd szakadozzál előttem, amint álomországbeli hatalommal jutok el vágyam szárnyán felhőbe burkolt ormaidra, hallgatag, titkos szakadékaid közé, néma fenyveseid magányába, mindenüvé, ahol minél jobban, minél igazabban érezhetlek ! Tátra, te csudálatos, te erős, felséges és annyi vonásodban mégis gyöngéd ! — Tátra, te szűzhavat rejtő, te jégkeblű, és mégis zuhatagokkal dobogó szívű : — oszlasd el előlem a távolság ködét és a káosz homályán át lépj ki varázslatos sziréni mivoltoddal elém ! . . . Mintha az űrnek méla derengésében szélesen lengő, véghetetlenül finom ködfátyol borítana mindent. . . légies tündöklés folyj a körül az eget, s halkan és szaggatottan hallok pendülő, üveghangú zenét, mint amikor jégtűk töre-