Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A fehér madárról

A fehér madárról. Embermagasságú rozs közt lépegetek egy dűlő úton, amelyet magas fű borít, minthogy mostanában semmi sein tiporja. A júniusi nap tüzes szerelemmel mosolyog le a rónaságra, amelyen még a fuvalom is bágyadtan lippen meg. Néha elszabadul a puszta visszafojtott lélekzete, s olyankor a rozstengeren tarajos hullám szalad végig, amelyet susogó hang kísér. A milliónyi kalász könnyed lengéssel bólint hozzá. Az út a rozs között kanyarogva fut, s bárhol állok is meg: előttem és mögöttem a forduló bezárja a nyílást. A fogság érzéki csalódása támad emiatt bennem, ami nyugtalan sietésre készt. A magas rozs közt megszorult levegő eltikkaszt. Alig várom, hogy kint legyek a halványzölden ringó hullámzás közül, amit ha sokáig néz az ember, beleszédül.