Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338
A havas alján
46 B ÁRSONY ISTVÁN Minden hajnalon itt szoktak találkozni, ezen a nedves, gödrös, gyéren bokrozott, aszott gyeppel borított fennsíkon, sivatag pusztaságon. Csodálatosképen mindig itt, évről-évre ; amint a tavasz megjön, s amint meghozza és beléjök lopja az első tavaszi fuvalom a szerelem vágyát. Apáról fiúra, ivadékról ivadékra száll az a fajd-hagyomány, hogy párt keresni, feleségre szert tenni, tüzes udvarlótáncot lejteni, heves párbajt vívni sehol sem lehet úgy, mint éppen itt, a véghetetlenül egyforma rétségnek, emberlakatlan pusztaságnak éppen ezen a pontján. Élesen, sziszegve, ingerülten szólalt meg mellettem az ernyő fala között: csu-ssúj ! Kabzány kezdett »beszélgetni« a kakasokkal, amelyek valahol a hepehupás, gödörhajlatos mezőn bujkáltak egyelőre. Szólott innen is, onnan is a »csu-ssuj !«.. . És egyszer csak rákezdte az egyik a kahintó hehegést, amely már hevület; azt pedig tüzes udvarlás szokta követni. Hallgatódzunk. Mintha sziklameclerben gurgulyázó patak sietne előttünk valahol, úgy hallatszik : »blublu-blublu-blublublublu-blublu-blulululu !« Öt egyforma ütem, amire a hatodik úgy következik, mintha pulyka mérgelődnék; s aztán élőiről, meg újra élőiről végig; többfelől egyszerre, egymásbafolyó hangzavarral. Kabzány óvatosan feszítette szét féltenyerével az ernyő falát. Csak annyira, hogy kiláthassunk a kis nyíláson. A szemével intett; a szemöldöke szinte villámlott hozzá : — Ott ni! . . . Odanéztem. Fekete, koromfekete madár ugrált, tőlünk vagy százhúsz lépésnyire. Szárnyát leeresztette, lantos farkával sátorozott, nyakát meggörbítve előre nyújtotta, fejével bókolt, köszöngetett; forgott-pörgött maga körül; le-ledobbant, meg újra felpattant, mint a gumilabda. Messziről bugyogott egy másik kakas. Az ott még csak a levegőnek ömlengett; hangolgatta szerelmi hangszerét. A csuhukoló kakasok ellenben már keresték egymást ; azok azt mondták : hol a párom ? ki a vetélytársam ? ! Akárhol van is, elibe megyek ! magam elé várom ! — És
