Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A havas alján

A HAVAS ALJÁN 47 jöttek figyelve, óvatosan, rendkívül vigyázva, ahogy olyan valakikhez illik, akiknek »mindegyik tollán egy-egy szemök van« — nyitva. Suhogás, szárnycsapkodás két-háromfelől is. A kakasok rohanvást jönnek ; berepülnek, — mögém ! Ebben a pillanatban még moccanni sem szabad. A kakasok hallgatnak. Bizonyos, hogy megfeszített figyelemmel lesnek, nézelődnek. Mielőtt teljesen megnyugodnának, előbb bizonyosságot akarnak szerezni, hogy nincsen-e a közelségökben veszedelem. — Csu-ssuitty ! . . . Kezdi már az egyik s heves szárnyrebbentéssel száll arrább. A többi utána. De ez nem megriadás, nem bizalmatlanság, csak véletlen indulat, amely kissé messzebbre sodorta a finom társaságot. Most kezdik a dürgést. Már rázendítette valamelyik : »blublu-blublu-blublu . . .« Hirtelen elhallgat. Új kakasok jönnek. A társaság teljes ; minden idejáró kakas »berepült« már. Itt az ideje, hogy lassan, óvatosan feléjök forduljak. Vonalról-vonalra emelkedem, félkörben kanyarodom s úgy keresem alig nyílt pillám közül az ernyő lombfalán a figyelőrést. Meglátom őket. Négyen előttem, de legalább is száz lépésnyire tőlem. Kettő jobboldalt, messze. Egy, a legnagyobb, legfeketébb, legtüzesebb: vagy nyolcvan lépésnyire, balról, egy duzzadt hancsikon. Most kiterjeszti a szárnyát, mintha meg akarna ölelni valakit, s fejét emelve, nyakát kinyújtva, rugalmasan ugrik, jó két araszosat. Aközben suttyant egyet: »csu-suitty!« Ez a többi kakasnak szól. — »Ki mer kikezdeni velem? Kinek kell egypár pofié, egypár rúgás? csak jöjjön; ide jöjjön !« De biz' egyik sem jön. A »négy« amott bomlik már egymás között. Párosan kerülgeti egymást és sátoroz; dürrög. Most ez a vén is nekibuzdul; kiterjeszti lantos farkát, szétnyitja oldalvást a szárnyát, amelyen rögtön