Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Árnyak az éjszakában

Árnyak az éjszakában. Valahol egy elkésett hársfa nyílik s olyan illatokat hoz róla a gyenge fuvalom, hogy szinte megrészegszem tőle. A hársfa illata az erdei illatok királya. Egyetlen egy virágzó hársfának a lélekzése messzebbre száll, mint száz jázminbokoré! Pedig a jázminillat szinte erőszakos, szinte tolakodó. De a hárs lehelete felülről terjed, mint a holdsugárral átitatott köd, amit csak úgy sejtünk. Előttem a nagy, sötét erdő, amelyben otthon van a nem háborgatott csend. A külső élet zaja idáig már csak elvétve jut el; beljebb sohaEste van s a völgyben harangoznak. A harangszó áhítatosan csendül át hozzám a távolból, s bár egyre halkabban hallom-: hűségesen kísér utamon, amint befelé haladok a méla erdőségbe. " * ^ * * Odakint még volt egy kis emlékeztetés a nappalra; idebent már egészen homályos a lombok alja. A leveles galyak elfogják a nyugati égről visszanéző szürkület pillantását.