Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A «Hatalmasok»

A »HATALMASOK' 207 órák távolságáról is azt kiáltják a sóvárgó felé : vissza ! vissza ! Bájos Oslerva, te nem vagy ily kegyetlen ; még mosolyogsz is a verőfényben, amint megérzed tekintetemet. Idők tanuja, Nagyszalóki csúcs, rajtad is a pihenés érzetével nyugszik pár percig a képzeletem. Hatalmas Bibircs, te elriasztó, nem félek képedtől; hisz le vagy győzve ; a hit, hogy senki meg nem közelíthet, megdőlt, mint hatalmas Róma egykoron. Levett kalappal hajtok fejet előtted Lomnic vad gigásza!... Üdv neked, koronás király, a kárpátok bércormai között 1 És te, legnagyobb, legarisztokratább mind között; aki még a királyodon is túlnősz, s alpesi levegődből nézel szét magad körül, mint utolérhetetlen : Gedachfalui csúcs, tehozzád, mint bálványhoz száll a csudálatom. Te és társaid, a többi Hatalmas, akiké két és háromezer méter közt a világ, s akik még sokan vannak, de ködbe és felhőbe vesző arcukat nem láthatom: mind megbűvölitek a szívet és az elmét. Aki rátok néz, megérti az alpinisták ellenállhatatlan vonzódását, amely a jéghegyek legmagasabb és legveszélyesebb csúcsaira csábítja őket, s a dolomitok csudás és színgazdag sziklafalait kínálja nekik, hogy versenyre keljenek rajta a pillangómadárral. A dolomitok a világ legszebb kőfalai; legmerészebb turistahőstettekre buzdító meredekek az övék. Az alpinizmus bolondja, aki csak vasidegzetű és acélizmú lehet, a szerelem lebírhatatlan vágyával tapad hozzájok, és életének ezer kockázatával szerzi meg a földöntúli érzést, hogy íme, eljutott oda, ahol még kívüle ember nem járt s ahonnan oly szépségeket mutat neki a felséges természet, aminőt úgy, és olyannak, a sasokon kívül, egyesegyedül ő lát. Ez más valami; és a Tátra gránitfalai is más érzésvilágot keltenek a tűnődő lélekben. Az ősvilág rettentő harcát hogy vívta önmagával, a belső vad erő, a leviathani, nekigyürközve tolta ki az izzó