Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A «Hatalmasok»

208 BÁRSONY ISTVÁN föld kebléből, ami el nem fért odabent; és támadtak ezek a meghasgatott, ördög vasával végigvert góliátok, akikre azután a halál dermedésével következett el a jégkorszak. A szirtek magvát százméternyi vastagságban borította a kérlelhetetlen jég, s amikor a mindenek elmúlásának megmásíthatatlan törvénye megindította a gleccsert is a semmisülés felé : a roppant jégpáncélok elkezdtek csúszni lefelé, amerre a sziklarégiókban utat vájhattak tömegeiknek. A morénákat tolta maga előtt a gleccser, s amíg haladthaladt : kivájta a völgyet, ahol magának utat vágott, s meghorzsolta, lerásp oly ózta a sziklafalat, amely sima és fényes lett tőle, mint a használt vas. És elmentek a jégkorszak utolsó hirdetői; gleccsernek a Tátrában nyoma sincs már. Hanem ott maradtak a kivájt völgyekben a csudálatos tavak, amelyeknek a lefolyását morénatömbök bástyái gátolják mindmostanig. A Tátra felséges bérceiről ha szétnéz szemünk, sok felől csillan fel hozzánk a mélyből a tengerszemek ragyogó víztükre. Látlak, gyönyörű Tátra, havasfejű gigászaiddal, amelyek fölött változó játékkal úsznak át a nagy felhőrajok. Most úgy nyugszik egy roppant nagy hókúphoz hasonló ködtömeg a legmagasabb csúcson, hogy szinte azt hinnéd, agyonnyomja ; aztán mégis csak megkezdődik a csendes hömpölygés, a szelíd áramlás odafent, s a gördülő habfelhők átváltanak a másik hegyoromra. Aközben kiengedik bűvös körletökből a bérckúpot, amelyre rózsás fényt hint a nap. Mintha megnyúlt volna odafent a hó, és láng csapna ki a megperzselt felhő szélén ! . . . Az alsó felhőrétegek annál sötétebbek, nehéz szennyes füstgomolyként húzódnak arrább az isteni világitás alatt, amely diadalmasan terjeszti szét glóriáját a megvert, legyőzött sötétség felett! . . . Az ott a csend világa. Aki megostromolja a bérctetőket, fokonként érzi, hogyan marad el mögötte az élet minden zaja, hogy helyébe a nagy mindenség élettelen hangjai lépjenek. A völgyből, ahonnan rajongó vággyal nézed a bércóriást, lelkes türelmetlenséggel indulsz felfelétörő nehéz utadra. Daliás fenyvesen kezded, ahol jó darabon barát-