Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

ÁIdomás az erdőn

198 egyet gondol és hopp ! leugrik a fáról a hóra; futással próbál menekülni. Hajh, de odalent gyámoltalan és ügyefogyott; amily pompásan veti rá magát egy szökéssel a kilesett fácánkotlóra vagy a hóban vackoló nyúlra, oly sikertelen erőlködése volna, ha kergetni próbálná bármelyiket is. Ugró, szökellő, pattogó futása közben éri még egy lövés — az utolsó. Arra felbukfencezik s vége neki. Amikor Matyi lesiet a fáról: a nyuszt még mozog, vonaglik, vergődik, rángatódzik, mert hihetetlenül szívós. Egy kollintás a fejebúbjára a szekerce fokával: jótétemény neki. Azután minden elcsöndesül. A két nvusztvadász előszedi a butykost s nagyot nyel belőle. Halotti tor ez, s egyszersmind áldomás is.