Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Hóhérmunka

Hóhérmunka. Az erdészház végéhez oda van ragasztva egy alacsony viskó ; a viskó olyan mint a félszemű ember, minthogy egyik ablakát bevakolták, az isten tudja, miért; ajtaja csak éppen be van hajtva ; a résen, a küszöbnél, két jó pajtás ólálkodik, nagy egyetértéssel. Vágott fülöket ugyancsak hegyezik; értelmes, kíváncsi, nyugtalan fejőket megszegik oldalt, úgy figyelnek; merev mozdulatlansággal lesik : »jön-e már«, — tudniillik aki odabent van s akit annyira várnak. Az egyik nem állja tovább s felnyihog ; arra belülről kiszól egy érdes hang: »csitt, lurkók! odakint tágasabb!« A »foxik« egymásra néznek, megszeppenve lapítanak egy pillanatig, de csakhamar újra kezdi a kani s felvakog. A kis szuka tudja, mi következik erre s ijedten ugrik el az ajtó tőszomszédságából. Abban a nyomban kiugrik valaki, s nagyot suhint a kutyakorbácsával. Senkit sem bánt ugyan, de az ideges szuka ki nem bírja az ilyen suhogtatást. A kani ellenben helyt áll s veszett perdülésekkel fejezi ki örömét; — hol leguggol, hol felpattan, olyanokat ugrik, mintha mindenik talpa gumilapda volna ; a levegőben is körben fordul, nyihog, vihog, szolgál, két lábon jár, ugrál, mint a szarka, heheg-liheg, a száját nyalogatja, — nem tudja hová legyen.