Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Ő reggelizik

170 BÁRSONY ISTVÁN Ezer meg egy fenyőrigó mulatozik ott ; elemózsiázik, s hol megijed valamitől, hol pedig csak úgy szokásból riad össze és fordúl egyet a csípős levegőben. Ahányszor így egyszerre nekirugaszkodnak, mindig hallani a száz zsák diót a kövön, ahogy rákopog és szertegurul rajta. A törpe sólyomnak remek jó a szeme, most mégis a hang után megy. Máskor az országúton ballagó szekerek nyiszorgása is elriasztotta, mert a fagyos rögön egy pár csizma kopogott, csekély zajjal. — Most ez a nagy ricsaj is vonzza ; — ő tudja, miért. Ösmeri már az okát. Suhan-suhan, és a hószalagos fenyőfák alatt úgy siklik el, mint a testetlen árnyék. Egyszerre hopp ! kint van a bokrok táján ; épp' akkor riad fel megint az ezer és egy madár. A földről most jóval magasabbra lendül a madárfelhő, mint az imént. — A keveredésen látszik, hogy nem a játékos kedv hajtja, hanem valami más. Megijedt a sok fenyvesmadár; szinte egymásnak megy fejetlenségében. A törpe sólyom egyet rúg magán a levegőben, s ha eddig száguldott: most a villámlást utánozza. Közé nyilai a nagy csapat rigónak, amely észnélkül válik ketté, hogy utat nyisson neki, — de a sólyom nem ér rá megvárni, amíg a raj egészen szétreped : átfúrja magát rajta s nyílegyenesen halad tovább. .Tóval lassabban, mint ahogy a rohamot csinálta. Most nem siethet úgy. A karmai között egy rigó vergődik. Ereszkedik-ereszkedik a sólyom. A fenyves táján már a bokrok felett úszik; de még annál is lejjebb kívánkozik a zsákmányával, amely azóta kimúlt. A vad szorításon kívül szívszélhűdés is érte. Egy vakondtúrás feketéllik ki a havas gyep közül, arra ereszkedik a törpe sólyom. S reggelizik.