Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Emlékezés Ralfra

162 BÁRSONY ISTVÁN úgy kacérkodott, tetszelgett; neki magának is furcsa öröme lehetett benne. S várta, hogy a hőstettéért megsimogassam, megdicsérjem. Ha ezt véletlenül elfeledtem, elfordult s percekig rám sem nézett. »Mit? Én brillírozok és te meg sem jutalmazol érte? Várhatod, amíg megint ölöm magamat a kedvedért, ne félj !« És csakugyan, többet meg sem kísérelte aznap, hogy elhozzon valamit. * * * Ralfika most rám néz az aranyleveles nyárfasor alatt s okos szeméből látom, hogy »dolgozni« szeretne. Pedig az ő dolgát érdemes megnézni. A kikiricses mezővel átellenben tarló és szántás, meg répaföld váltogatja egymást. Ott még van búvója a síksági kis vadnak. Ralf egy intésemre kipattan, mint az acélrúgó s szélsebességgel veszi nyakába a világot, úgy keres. Közönséges polgári »jó« vizslához szokott vadász kétségbeesnék attól. Azt hinné : íme megháborodott a kutyája és most örökre eliramlik tőle. Mert hogy a »polgári jó kutyákat« úgy kell néha szépen kérlelni, hogy ugyan tessenek már egy kicsit mozdulni, és ha lehet, szaporábban is, mint a gazdájok. Nincs annál bohózatibb cirkusz, mint amikor az ilyen »jó kutyának« minden bokrot és gazost külön mutat meg az ura. Együtt mennek a reménykeltő zugokba-szögletekbe, úgy keresnek, buzgón. A kutya a gazdája lába közt izeg-mozog, a gazda meg úgy szimatol aközben, mintha ő keresne a kutyájának. Meg-megrúgja a gilicetüskét s biztatja »Ajaxot«: itt keress ! ide szagolj be, no ! Ah, ez a Ralfi ! ez a »szárnyasorr«! milyen más ez ! Oldalt kapja a répatáblákat, ahol leginkább találhat vadat, (ezt ő már jól tudja) ahonnan a szél fúj, arra fordítja felemelt, öntudatos fejét s végigrepül a térségeken ; biztos orral kapja el aközben a legkisebb szimatot is és — topp ! — ugrásközben fordul meg, úgy vágódik a földhöz, hogy szinte hozzáragad. Előre nyújtott nyakkal, első ballábát felemelve, szemét merőn szegezve egy pontra, egész testében kinyujtódzik s gyönyörűen jelez. Várja a gazdáját maga