Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Dél van

Ill séggel komoly is, hisz' a mai pulik sokkal kegyetlenebbek, mint a régi nagy juhászkutyák voltak; a hajdani komondorok, amelyekből szintén csak úgy csudának akad még egynéhány. Azok biz' nem nagyon bánták az istenadta ürgét; — inkább nyulat hajszoltak, semhogy nehéz testöket a földkaparás nem nekik való munkájára szánták volna. Ahhoz jobban ért a puli. A fürge kis puli, amely ha ráér, — pedig mikor nem ér rá ? — mindig ürgét szimatol-szaglál, s kitartó eréllyel vadászik rá. Az ürgehad ösmeri s retteg tőle ; jobban, mint a cikázó sólyomtól. A sólyom elől lyukba lehet bújni, de az átkozott puli, ha egyszer nekifenekedik, liheg-heheg, erőlködik, kapar, hányja a földet maga mögé, akár a tacskó, s bele nem ún, amíg csak a keskeny folyosón akkora rést nem váj, hogy a fejével belefér s kiegzecirozza a lyukból a holtra rémült ürgét. Az a lassú kerekű szekér is esemény volt az imént; az ürgék ész nélkül menekültek a fene zörgéstől, amelyet a recsegő küllők és a kattogó lőcsök okoztak. De amint a verőfényes aranypor megint leszálldos a szekér nyomán : megint nekibátorodnak; kiülnek váracskáik elé, amelyből semmi sem látszik más, csak egy lyuk; az is csak ha odalopódzik a kíváncsi ember, ahol az ürge az imént eltűnt. Ilyen kíváncsi ember is akad a pusztán, néha. Nem a juhász. Annak bizony mindegy az ürge ija-fia. Hason fekszik vagy guggol, úgy nézi az idő múlását, ami körülbelül szintén mindegy neki. Úgy eltűnődik a nagy semmin és hallgatja, ha megszólal egy-egy öreg juh és felel a mélyhangú bégetésre a bárány. Két alak bújik elő sunyin az akácsor árnyékából. Feketék és rongyosak; borzas mind a kettő, mint a göndörszőrű puli, csakhogy, amíg ez korcs: amazok telivérek. Meztéláb igyekeznek a gilicetüske között, s nagyot bakfittyeinek, ha véletlenül mégis rosszul lépnek. Mert a gilicetüske huncutul szúr; jobban mint az akác, s nem is lehet úgy kikerülni, mint azt. Az egyiknél kanna van, tele vízzel; a másik egy dróthurkos paszulykarót szorongat s azonkívül »'acskó« van a