Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Dél van

112 BÁRSONY ISTVÁN vállán, zsákvászonból. Mennek-mendegélnek, folyvást sunyítanak, lesnek valamit, mint a vadászó menyét, amelyhez mozdulataikkal hasonlítanak is. Ahun szalad előlök egy ürge, be a lyukba ! Több se kell a két naplopó cigánynak, megvicsorítják villogó fogukat, amely hegyes, mint a ragadozóké, s nekiacsarkodnak az ostromnak. Nem nagy munka, csak egy kis ügyesség kell hozzá ; meg az, hogy ne utálja a foglalkozását, aki rávetemedik. Az ürgelyuk szájába bemélyeszti a vékony dróthurkot az egyik more, s oldalt kuporodik, de hogy beláthasson a lyukba valamelyest. A másik meg elkezdi a kannából vagy a locsolóból lassan becsurgatni a vizet a föld alá. Ivoty-koty-kotykotykotykoty! nyeli a lyuk a vizet s kortyog hozzá ; egyszer csak buborékok jelennek meg, illannak el a lyuk szájánál, s nyomban utána kibukkan a lucskos ürgefej, amelyre abban a pillanatban rárándul a hurok. A szegény megfürösztött ürgét egy rántással kiemeli a gyorskezű cigánysiheder; egyet koppint a fejére s vége neki. Amint így aléltan fújja magából utolsó páráját: hóhéra gyorsan bedobja az »'acskóba«, — s aztán — elölről kezdődik a komédia. Mennek az ürgevadászok tovább ; — lesik, hol bújik be a lyukba a pecsenye. A többi az ő gondjok. Amint arrább-arrább jutnak, annál jobban hasonlítanak kósza vadállatokhoz; kivált amikor négykézláb »dolgoznak«. Afféle nappali hiénák ; ki tudja ; hol és merre van a hazájok ; - valahol az útszéli sátorban vagy a faluvégi viskó széljárta bordái közt. Nini, egy árva fecske ! . . . Egyetlenegy. A többi már elment. Ez is olyan ijedten suhan-rohan, mintha eltévedt volna. Nagyot csivikél, amikor a juhász felett átszáll. Mintha kérdezne valamit. Nem kap választ. Tele a levegő apró léggyel a nyugvó nyáj körül; — a siető fecskét még a dús zsákmány sem tartóztatja. Váltig igyekszik a raj után, amely megelőzte. Pedig alighogy elvillan: másik vándorcsapat jön utána. Zúgnak, mintha szétszórt méhkas lakói volnának ; — a levegőben szinte halk zsivaj támad, s a nyáj felett olyan keveredés-kavarodás, hogy még a juhász