Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Nagykorúsítás

98 BÁRSONY ISTVÁN — Menjen előre egy darabon, és ha csakugyan erre tartana valaki: térítse más irányba. Bólintott s nesztelen lépéssel vonult el. Útközben meg­állott, visszanézett. »Ide jövök vissza, itt tessen megvárni«, — biztatott. Magamra maradtam. Előttem egy szokatlanul nagy galagonyabokor, jóformán fa. A bokron túl egypár összehajló vadrózsa. Annak a gallyai megsűrítették a galagonya lombját. De azért volt egy-két rés, amelyen a sűrűség közül is kiláthattam. Leültem a galagonya alá, a vadászszékemre. Körülöttem mindenütt erdő . . . erdő . . . Előttem jár­hatatlan bozótos. A disznók hazája. Iszalagos, vadkomlós, félmagas vágás, amelyet keskeny, hosszasan futó erdei rét szelt át jó darabon. A rét túlsó vége lehetett tőlem vagy kétszáz lépésnyire. A legmesszebb eső összefutó csücsök­ben, sötét barlangos szája látszott a lomb közt egy alagútnak, amely a bozót belsejébe nyúlt. Mögöttem fenyves feketéllett. Annak tiszta volt az alja. Az alkonyat árnyai lassan ter­jedtek-nőttek a fák alatt. A fenyvesen túl volt a mezőség a nagy zabtáblával, ahova a feketék kijártak. Július közepe volt és napközben esett. Alkonyattájban az eső elállott s az ég kitisztult. Nem volt meleg, s a fákról a szellőlegyintésre még folyvást potyogtak a kövér cseppek, amelyek a leveleken összefutottak volt. Ilyenkor a vad jóval éberebb, mint nagy melegben, száraz időben. A hull­dogáló cseppek kikergetik a sűrűből, ahol egyre szakad rá eső után is a gallyról lerezgő zápor. A disznó ezt ugyan nem bánja, őneki jól esik ; felfrissül tőle és fürgébbé válik. Szí­vesen mozog ilyenkor. Korábban indul ki. Minden percben várhattam valami jó szerencsét. Az ideje már itt volt. Lestem, figyeltem, hallgatództam. Még az esőre megsokasodott szúnyogot is csak alig-alig mertem egy gyönge kézlegyintéssel elűzni magamtól. Az örvösök meg a gerlék már hazatértek. Beszálltak éjjeli nyugvóhelyökre. A feketerigó veszekedése mindegyre ritkább lett. Egy vöröshasú pirók süvítgetett nem messzire

Next

/
Oldalképek
Tartalom