Bársony István: Magányos órák, Természeti hangulatok és vadászrajzok / Budapest, Országos Irodalmi Szöv., 1904. / Sz.Zs. 1659

Vigyázz!

'^WS"

1 'WBi Ü^MiBBP vörhenyes színe élesen válik ki a fakó vetés mellől, a mely rajtok túl terül. Ahogy véghetetlen gondossággal mennek az erdő távolabb eső része felé; azzal elárulják, hogy akármit, de valamit neszelnek. Megelégszem a figyeléssel. Menjetek csak, erdőszépei; rejtőzzetek el most. Szépüljetek, fejlődjetek. Annál gyönyörűbbek lesztek később. — Sorsotok úgyis meg van pecsételve. Golyó vár rátok, halálos golyó. Amint a vetésbe bevonulnak, már csak mozgó agancsaikat látom. Testök eltűnik. Súgár nyákok himbálózik itt-ott, amint erre-arra tekintgélnek, mindent kikutatnak a szemökkel is. Azután az erdőben, messzire tőlem, végképen eltűnnek. * Akkorra már a sárgarigó is szól.