Bársony István: Magányos órák, Természeti hangulatok és vadászrajzok / Budapest, Országos Irodalmi Szöv., 1904. / Sz.Zs. 1659

Végig az éren

Végig az éren. K

ESZEG PALIKA végig fektette a csónakban a tolórudat s az evezőlapát után nyúlt. Bent voltunk a mély éren, ahol örökké mozgó lenge falak mellett haladtunk, a nád közt. Az evező lágyan, szabályos ütemmel érintette a barna mocsárvizet, mintha simogatná. A víz halkan csobbant minden érintésre; s akárha csiklandós volna: meg megrezzent tőle. Az imént a káka-birodalmán kellett magunkat keresztül törnünk. A sűrű káka közt minden arasznyi tért úgy foglaltunkéi, erőszakkal. Egyikünk neki feküdt jobbról, a másikunk balról; nagyokat markoltunk az összefogott kákacsomókon s húztuk magunk felé. A káka nem mozdult, hanem a csónak megéledt s előre lendült a sűrűség között. Még Keszeg Palika is bele izzadt, pedig ő arról híres, hogy fáradhatatlan. Palika cingár, de szívós legény, aki már túl van a katonasoron. Mégis gyermekszámba veszik. Egy kicsit félkegyelmű az istenadta, de azért pásztornak, csónakosnak, pompásan beválik. Az egész nagy nádas-területet senki se ösmeri úgy, mint ő, minthogy már kora tavaszszal egyre bújja és vadliba-fészket keres benne. Mást rég pörbe fogtak