Bársony István: Magányos órák, Természeti hangulatok és vadászrajzok / Budapest, Országos Irodalmi Szöv., 1904. / Sz.Zs. 1659

Hajnali hangok

Hajnali hangok. H

ŰVÖS, szeles, felhős áprilisi hajnal. Még csak három óra s én odakint vagyok a barna vágásban, ahol alig-alig zsendül egynémely gyönge cserje. Lassan botorkálok az erdei úton, amelyet csak pillanatokra hint meg finom villófénynyel a felhőfüggöny mögül kandikáló hold. A világítás teljesen éjszakai. Ezelőtt egy pár órával is csak ilyen volt. Április legelején mindegy az odakint: éjfél van-e, vagy hajnali három óra. A nappali életnek ilyenkor még egyetlen hangja sincsen. Fúj a szél s minduntalan belém csimpaszkodik egy-egy torzonborz kölyke Aeolusnak. Megtépász s benyúlkál a kabátom ujjába. Majd hogy le nem szedi a kalapomat. Megszegett nyakkal fordulok neki, úgy vitatkozom vele, hogy biz' előre megyek, hiába akarna visszafordítani. Amint a kanyarodónál egy percre megállok, hogy tájékozódjam: erős csapkodással száll fel a mellettem levő fáról egy nagy madár. De nem búcsúzik el. Csak egy emelettel feljebb kívánkozik. Onnan pöröl velem lármás szóval: „kakat! — mit akarsz itt? kakat!" ...