Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

X. Szegény Pupák

^ 57 Az elrejtett halál neki fordul az egymásba kapaszkodó tömegnek, de abban a perczben egy fél pillanatra te kerülsz felül: lőni nem szabad. A veszély nagy, te csüggedsz, nincs mit válogatni az eszközökben. Feléd rohanok s e perczben a sas szárnyra kél. Kétszer küldi utána üzenetét a dörgőszavu halál; hiába, az izgatottság gyámoltalanná tette a vezető kezet, a sas fönt úszik a felhők között, a hol földi harag már el nem éri. Csak te vagy idelent, szegény Pupák! Tollad megtépve, tested csupa seb, egy éles, mély vágás széthasította melledet. Véred elömlik a pázsit fölött; halványuló szemedet lassan lezárod, alig pihegsz. A szellő meglibbenti tolladat, még egyet rándulsz a lábamnál, azután örökre véged. A magas égen egy fekete pont libeg, annyinak tetszik, mint egy galamb. Az ott a sas, a te gyilkosod. s> fc <c S most ott pihensz a négy karó között, a rongyos gyékény árnyéka alatt, egykori dicsőséged, hősi halálod színhelyén, a hol azóta nem volt méltó párod: szegény Pupák! . . . Bársony: Erdőn, mezőn. 8