Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XLIII. Negyven év után

250 Bo Terka néni bólintott és mosolygott. Pompásan, igazán! — Úgy legyen, öregem, ahogy te akarod. Pető bácsi meg is írta a lemondó, nyugdíjazást kérő levelet, el is küldte. Hamar megérkezett rá a válasz. Nagyon szép, nagyon szives, nagyon örvendetes válasz volt az. Az uraság majd csakhogy arany érdemkeresztet nem csatolt hozzá. De ha annak éppen híjával volt is, bővelkedett dicséretben, elösmerésben, hálálkodásban. Pető bácsiról ugy szólt a felmentő irás, mint a becsületesség és kötelességtudás mintaképéről. Nagy, igen nagy veszteség éri távozásával a gazdaságot; de a megérdemelt pihenés ideje csakugyan itt van; negyven évig tartó folytonos munkássága után maga az uraság hívja be a kastélyba, hogy beváltsa hű barátjának tett igéretét. A két öreg ember együtt sírt, amikor ezt a levelet olvasta. íme, az egész tiszta élet jól megérdemelt legnagyobb jutalma; egy darab papiros, tele fekete sorokkal; de azok a sorok mind dicsőséget árasztanak. A nagy világ minderről semmit se tud, de azért a dicsőség és öröm éppen olyan nagy, mintha az óperencziás tengerig mindenki azt kiáltaná: „tudjátok meg, hogy az öreg Pető, a gelei kasznár, negyven esztendei' becsületes szolgálat után nyugalomba vonul, s éppen most hálálkodik neki a földesura, a ki elveszti immár a jobb kezét, mert nincs több olyan igaz lelkű embere, mint az öreg Pető, aki után mindenki sír a gazdaságban." A felmentő levélben az is meg volt írva, hogy csak szépen nyugodtan készülődjenek össze az öregek; a kastélybeli lakás minden perczben várja őket. Ha aztán be akarnak költözni a városba, csak írják meg a felügyelőségnek. Az akkor rögtön intézkedik, hogy a kijelölt uj tiszt mindent átvegyen: inventáriumot, munkát, gondot. Amig az öreg kasznár kint van, addig már kegyeletből se küldenek oda más valakit. A jó kis öregek azután elkezdtek készülődni. Először is becsomagolták az apró holmit, ami díszítette volt a tágas, kényelmes lakást. Minden eféle tárgy nagy ládákba került s egyszerre csak kezdtek a régi barátságos, otthonos szobák megüresedni, kopárrá válni. Nem is jó volt már bennök lenni. Odakint gyönyörű őszi napok voltak s Terka néni összeszedegette a kertben, a mi még őt illette az idei termésből. A kései zörgős indáju paszulyt két béres czipelte egy ponyván; ami gyümölcs itt-ott akadt, azt kosarakba tallózták a cselédleányok. Semmivel se siettek valami nagyon. Hisz' megírta az uraság, hogy ráérnek. Öreg emberek lassan mozognak úgyis.