Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

V. Szerelem a síkon s a berekben (színnyomatu képpel)

^ 23 egyébiránt eléggé nagyravágyók. Alig vetnek ügyet a hozzájok illő szárnyas kisasszonykákra s csupán az idősebb hölgyek kegyéért élnek-halnak. Magától értetik, hogy kisérletök a legtöbb esetben dugába dől, s hogy kosárral kell visszavonulniok; de ez legkevésbé sem csüggeszti el a jóvérű legénykéket; a balsiker csak egy okkal több nekik, hogy annál kitartóbban üssék a vasat, ahol lehet. Szivökben kiolthatatlan a remény, hogy végre mégis csak házasság lesz a jutalma a makacs udvarlásnak. De biz' a reménykedésnek többnyire az a vége, hogy a fiatal tetszelgők hoppon maradnak, mert még az első báljokat élvező kisaszonykák is, — akiknek mellesleg mondva, jobban hizeleg a kifejlett férfiak kedveskedése,— eljegyzik magokat lassankint az erős leventékkel, s mire az urficskák eszökre térnek, már csak a késő bánat övék az ürestánczteremben. Ne higyje senki, hogy ez a mellőzés tisztán azért van, mintha a madármenyecskék minden áron tapasztalt férjek védőszárnyai alá kívánkoznának. A természet alaptörvénye magyarázza meg ezt a jelenséget. A hímek tudniillik csak hosszabb idő múlva jutnak el képességeik magaslatára, amikor fajuk szerint vagy a művészi ének tökéletességében, vagy testi szépségekben s színpompában vagy más valami érdekességben messze fölülmúlják a tacskókat. Az ugrifüles fiatal népség egyáltalában nem állhatja ki a bajnok-versenyt, mert az idősb hímek minden téren könnyű szerrel lepipálják őket. Kivált a ragadozóknál tart hosszú ideig, amig a fejlődés csúcspontját elérik. A sasok csak tíz éven túl kapják meg teljes tolldíszöket. Minthogy pedig a madarak közt általában sokkal több a hím, mint a tojó, el lehet képzelni, milyen zárdai életre van kárhoztatva az erősebb nem serdült ifjúsága, amely közül a finnyás madárhölgyek a szebb és kiválóbb daliák mellett jóformán soh'se választanak férjet.