Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

IV. Tavaszi szellő

20 "c*> A rét szellője tarka virágot himbál, s incselkedik a pillangóval, a mely elől félrerántja a nektárt-termő kelyhet; az erdő fuvalma szárnyára veszi a hímvirág porát, s ráhajtja a termékenyülni vágyó magcsirára. Fű, fa beszéde csak a szellő hangja; az avar zizegése, a fenyő csendes, egyhangú zúgása mind a szellőből keletkezik, százféle hanggal, százféle hangulattal. A bánatos szív sírni hallja a szellő mozdulását; az ujjongó kedvnek csupa kaczagásként tetszik a szellő után összecsapódó galy megzörrenése; ha sűrűségben támad, akkor „titokszerü"; ha romok közt születik, akkor „regél". De azért egyformán kedves, enyhülést adó; örömre kelti a szivet, eloszlatja benne a borongást. Csuda-e hát, ha az egész világ bolondul utána?! . . .