Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XIV. Zizegő nád közt (színnyom. képpel) - Este

c<r 81 a rezgős röpülésü czigánykacsa, amely, ha megijed is, hamar visszatalál megint a rendes ütembe, s nem kisérti a vadászt olyan istentelen szélességgel. Félénk izgatottságban van a környékbeli láp minden lakója, csak a szúnyogot nem hozza ki a sodrából a nagy durrogatás. Hiába neki a lőporfüst, szélcsendben hiába még a legínymaróbb kapadohány is: folytatja vampir-munkáját, s százával, ezrével szálldos körülöttünk. Mintha szúrós tüskék röpködnének a levegőben! Hol a nyakunkat szíjjá telhetetlen dühvel, hol éppen akkor csapódik a szemünkbe, amikor már felkaptuk a puskát, hogy egy gyönyörű tőkést leszólítsunk. Jaj nekünk, ha tátott szájjal merünk lélekzetet venni: a szörnyű rajból menten beszippantunk egy féltuczatot; jó, ha a czigányútra nem téved vagy egy a torkunkban, mert akkor ugyan fuldokolhatunk, a mig megszabadulunk az eleven pehelytől. Az alkonyatból régen este lett; az este is kezd már belehajlani az éjszakába. Egyre kevésbé látni a sötét égen suhogó pontokat; utoljára már csak sejtjük inkább, mint tudjuk: hol röpül a rucza. Megritkul a lápon a villámlás, mindössze egy-két dörej még, azután végképen elhallgat a háború. A szürke gémek kezdenek visszaszállingózni; nagyot vakkant egyik a fejem fölött. Eszemben sincs, hogy bántsam. Hahó! szólal meg jó messziről egy vontatott, ösmeretlen hang. Még sokkal távolabbról hallom nemsokára a gyönge választ: hahó! Ezek már hívják egymást, mennek hazafelé. Mit tudom én, hogy kik? jó itt a lápon, ahol nem kell ösmerkedni. Indulok én is. Hű szúnyogjaim kísérnek és kegyetlenül marnak. Mélabús dalokat dúdolgatnak a fülembe; ha agyonütöm a hőstenort, ott terem nyomban a vérszagra az egész operai kar. Sehogy sincs tőlök szabadulás. Valami pocsogón czaflatok keresztül; a langyos mocsárvíz beszivárog lápi czipőmbe, s kellemesen locsolgatja a sok ácsorgásban kifáradt talpamat. Valahol még egyszer lőttek. Találgatom az irányt: ahán! bizonyosan a szigeten durrantott egyet az öreg Gerinczes, a pákász-generális. Bársony : Erdőn, mezőn. n