Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A remete

A REMETE 89 Máskor goromba módon habzsolná fel," de most nem törődik vele ; inkább annak a jóféle gombaillatnak a fészkét keresi meg, ami éppen az orrába csapott. Addig kutat, amig rá nem akad ; még a gyökerét is kitúrja a földből s elégedett röfögéssel csemcsegi fel az utolsó morzsáig. Ide már közel van a gombás, a holdvilág éppen most bujt ki s oda süt a néma szakadékba. Nem kívánkozik arra a remete. Átkozott hely az, ott volt valaha az a híres csúnyavégű párbaj. Valami röfögő Dulcineán. vagy tán egy halványpiros-arczú tinóru-gombán vesztek össze ketten. Ah az a másik! ... az a pimasz krakéler ! . . . Az kezdte, a rüpők. Szörnyen oldalba nyomta a támadásra készületlen pajtást s akkor egymásnak estek. Csattogtak agyaraik s borzasztó pofonokat mértek egymás füle tövére ; repedt a bőrük s tenyérni sebeket hasítottak szurtos uniformisukra. A krakéler lett a győztes, szégyennel kellett előle megfutni. Azóta elbujdosott a Gombás környékéről a megvert vitéz s rideg remete-életet él a legdohosabb, legmélyebb völgykatlanban. Ha a rokonság közül betéved hozzá valamelyik : megemlegeti a gonosz vendéglátást. 0 remetesége tökéletes vegetáriánus és immár