Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A remete

88 Az iszapos, fekete állat aránylag könnyű, majdnem fürge mozgással halad a nagy erdő széléig s ott nyomban neki támaszkodik egy óriás éger derekának; azon végig-végig horzsolja vaskos termetét: vakaródzik. Az éles, durva szőr a súroló dörzsölés hangjával váj bele a fa megkopott testébe s valamicskével megint mélyebbre vési az árkos horpadást, ami ettől a gyakori ráspolyozástól támad. Az ilyen vén vadkan pedáns állat, rabja a szokásának ; ha egyszer kiválaszt egy fát, a melyhez vakarózni jár : megmarad szerelme mellett, a mig csak valami fontos ok el nem üldözi arról a tájékról. Az iszap rétegesen hull le a nagy barom sörtéje közül, az éger dereka attól csupa sár. Ez itt az agyaras toilette-szobája. Erezni közelében a disznó penetrans bűzét, meg a fenyőszurok szagát; az úgy kerül ide, hogy ő Ridegsége néha elbarangol a fenyves régióba s jártábankeltében, meg a rendes időn kívül támadó vakarózási vágyában lehorzsolja a fákról a szurkot, ami könnyen ragad az ő élesmosónak való durva bundájára. A kan hallgatózik. Semmisem nyugtalanítja ebben a magányban. Ez kell neki. Lassú bandukolással megy végig a völgyön, de a legkisebb neszre rögtön megáll. Nagyokat fúj, úgy lesi : mi újság ? . . . Mintha a fű gyanúsan mozogna lába körül. Odapislog : eh, egy hitványka kigyó.