Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A remete

86 BÁRSONY ISTVÁN I G

S END Egy nagy nyúl vágtat ki a szálfák közül s hosszú ugrásokkal méri végig a bozót mellett a fűvel borított földszalagot. Megérzi a talaj nyirkosságát s hirtelen visszavált a száraz, cserleveles területre. De ott sincs nyugta, épp' arra nincs kedve irányt választani, megint lekerül a patak ágya felé s elszántan lódítja be magát egy hatalmas szökéssel a vízbe, onnan még egy-két ugrás s a nyúl eltűnik a túlsóparti gazban. Nyomban utána csöndes ügetés nesze hallik a nagy szálfák felől az avaron. Egy vörös bunda oson ki az erdőből, azon a ponton, a hol a nyúl jött; egy vadászó róka az, amely izgatottan szimatolja a fris nyúlnyomot s amint a tisztásra kerül, lelapulva követi a megrémült tapsifüles útját a patakig. Ott egyszerre megszakad a szimat. A róka tűnődve ácsorog, azután visszamegy a bozóthoz, ameddig az imént követte a nyomot; bizonytalan a dolgában, érzi, hogy rászedték, de már mindegy, próba-szerencse, befurakodik a sűrű gazba, amely a rejtett mocsarat körülveszi. Már-már elhangzik moszatolása, amikor hirtelen erős röffenés bontja meg a völgykatlan némaságát s pár pillanat múlva ijedt loholással vágtat vissza a róka; egy csúf, haragos szörnyeteg csörtet utána nagy szuszogással, görbe agyarait csattogtatva. A ravasz koma teljes erejéből inal tova, a pihenésében megháborgatott vén agyaras pedig meg-