Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

42 BÁRSONY ISTVÁN I CSEND Elterültünk a gyepen mindaketten. Ránk sütött a nap, alig volt már felhő, mind elbujdosott reggel óta. A nagy erdő felől varjukárogás hallatszott, az égen pedig egyszerre megpillantottam egy kis fekete villámot, amely játszva csapongott s ide-oda nyilait a felséges verőfényben. Az első fecske volt az. Szalonna meg túró került elő a tarisznyából, meg egy nagy darab fekete kenyér. Azt ketté törtem s a nagyobbik felével megkínáltam Brittet. — Nesze kutyusom, ez a tied. — S megelégedetten falatozunk. * Egy nap történetét néhány perez alatt élem így át Robinzon szigetének ebben a mélységes csöndjében. Csitt ! . . . hogy berreg, hogy kopog valami amott, mint egy kis ördögmotóla. Egy fakopáncs zörgeti azt a nagy száraz fát. Ohó, akkor hát csakugyan hajnalodik már! igazán dereng a keleti ég, megzöldült kissé iménti szürkesége. Pontban négy az óra. Mennyi tenger-ideje várok itt, tele szíva magamat a zsendülő tavasz éji hangulatával ! . . . Egy rigó gagyog a közelemben, még nagyon halkan szól. A gazos vágás felől fáczánkakas átható kahintása hallik, egy másik meg itt bugyog, sokkal errébb, és hívja a tyúkjait.