Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

BÁRSONY ISTVÁN: CSEND teségének a körvonalait is alig látom, hasonló vagyok a vadakhoz, amelyek minden bokorban szállást találnak, leskelődnek. Bárcsak czippanna már egy madár, vagy czinczogna egy egér, hogy ne borzogatna rigy a halotti némaság. Ebben a csöndben minduntalan végigrezdül az erdőn a vándorló éji szél nyögése. El akarok bújni a hold elől: nem tudok. Utánam bámul, bármerre fordulok s üres, fagyos arczárói ezt olvasom le : látlak ! ott is látlak ! Kint a vizén, messze, tutúl egy teherszállító gőzös. Paskolása nem hallik jobban, mint egy légy zúgása. Be' soká lesz még reggel ! Nagyon ébren vagyok. Nyitott szájjal lélekzem, hogy annál jobban halljam a legkisebb mozgást is. Gondolataim szinte száguldva visznek végig a mult emlékein ; persze, csupa vadászemlékek támadnak fel most a lelkemben. Ennél a szomorú, fázós magánynál, mégis szebb volt tán az, mikor Brittel, a kedves vén kutyával, kettecskén barangoltunk a bélteki vágásban. Eszembe jut, hogy amint a puskát meg a tarisznyát a nyakamba akasztottam, Brittben mily komikus erővel támadt fel a vadászszenvedély; bömbölve forgolódott körülöttem s jókat húzott kopasz farka végével a lábam szárára. Ha megsimogattam a hűséges czimborát, leült elém s minden ízében borzongva nyöszörgött, na-C-ujfaj ; , frtf <U>z -Kíta^U^ ±<YlAÖÍU <Vt <L /yvJviGu-í iu-ta'. t, , f^. ' N ftA ía tt-Oo*. ImJJ

Or* * Kunu LL^UU f ^hM - , t^-t- i (fUjUiSLy VHIAL* KtlN f^ M ciU^ 4. Okvc . ÚWU <Y>JUJL<x—