Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

ROBINZON SZIGETÉN 39 A vágás alléin halvány csík jelöli az utat. Ahol le van tiporva a sarjadzó fű, ott porzik is már, könnyű a járás, tökéletesen nesztelen a lépés. Robinzon bácsi mellettem ödöng, mögöttünk ballag Tubák, a kerülő. A házat rábíztuk Pajtásra. Az óriás kuvasz keresztbe feküdt a küszöbön, halandó lény oda be nem megy, amig mi elő nem kerülünk. — Lássa kérem, — suttog az öreg ember, — ilyenkor mégis baj lenne, ha aszszony volna a háznál. Hogy hagynék olyan nagyon magában egy nőt, mikor mi vadászunk ? ! Lépteink egyhangú, ütemes dübörgése megriasztott egy kóválygó baglyot. A jámbor füles felettünk libegett át s kíváncsian lendült le hozzánk, de hamar megunta az érdeklődést s belódult a fák mögé, hogy soha többé viszont ne lássuk. Robinzon megállott. — Hoczi Tubák, egy kis tüzet. A czigánykerülő kicsiholt s az égő taplót a tenyerén tartotta Robinzon elé. A tiszta levegőben ^egyszerre megcsapta orrunkat a taplófüst szaga. Gyönyörű hajlatokon ballagtunk végig ; ahol a sziget megszűkült, el lehetett látni a keresztbe vágott allék végére. Azt se tudta az ember, az eget látja-e a semmibe vesző fehérségben, vagy a hömpölygő vizet, amelyet behintett sugarával a hold. — Itt álljon meg, kérem. Még korán van; bi-