Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

32 BÁRSONY ISTVÁN I CSEND zony csak háromnegyed háromra ; négy előtt aligha mozdul a legfrisebb sneff is. Hanem róka jöhet itt minden perczben. Van ám! Lássa, ha feleségem volna, rókatorkos bundát csináltatnék neki, de így mi a manónak törjem utána magamat ? Tubák fogja tőrrel, mérgezi strichninnel, el is lopja mindjárt a bőrét. Tovább ballagott a czigánynyal, engem pedig megölelt az erdő csöndessége. * Még valóságos éj volt. Különös az, hogy a holdfény mennyire nem tudja megcsalni az állati érzéket. Most még egy énekes madár se mozdult, pedig nyáron három óra tájban már csivikel a fecske. „Háp-háp !" szólal meg egy húzó vadkacsa a vágás fölött. Itt van a Duna, alig három vagy négyszáz lépésnyire tőlem. A sziget körül, a partszakadékok öbleiben, nagyon szeret hajnaltájt meghúzódni a tőkerucza, mert ott nem sodor úgy az ár. Mintha mély lélegzetet vett volna álmában a lombtalan erdő. A tavalyi cserelevél itt-ott fent van a fán; ha közé búvik a szél: halk zizegés támad, akárcsak szalmavirágot hánynának kazalba tündérkezek. Ejnye, be hűvös van! . . . Megpróbálom végignyújtózni a fák alatt, hogy fölöttem söpörjön el a szél. A saját alakom feke-