Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Álmatlanul

Álmatlanul. A nyitraszegi Vadas legszélén levő vadászkunyhó előtt ácsorogva lesem az őszi éjszakát. A völgy aljáról idáig ötnegyedórás kapaszkodón hozott fel a cserkésző-út. És csak ez után következhetett az igazi cserkészet, a keresnyei, meg a bélaudvarnoki hegyek között. A mikor az esti cserkészet után, vezető vadőrömmel, a hegytetőn gubbaszkodó kunyhóba visszatértem ; ugyancsak folyott az orrom vére; nagyon lehangolt voltam. Rég' nem éltem át ilyen izgalmas és a végén mégis keserűséggel teljes cserkészést. Szeptember utolsó harmada volt; holdtölte felé közeledő napon. A mikor a káptalani vágásból hazakerültünk, (a kunyhóba), már javában fénylett az éjszaka lámpása odafent. Az erdő folyvást sugdosott, beszélgetett, azon a csodálatos nyelven, a melyet mindenki a maga lelkének a hangulatai szerint ért meg. Az én számomra ez a szaggatott suttogás mind szemrehányás volt most. Szótlanul fogyasztottam el a vacsorámat. A vadőröm teát főzött. Gépiesen nyeltem le a forró kortyokat. Azt sem tudtam, mit iszom. A szájamat összeégette a nyugtalan sietéssel elfogyasztott ital. Alig vártam, hogy már ne halljam a vadőr moszaío-