Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

A keresztes bak

85 bolonddá magamat. Elszántam eresztem le zsibbadó karomat és abban a percben, — amint megmondtam, felpattan az én bakom, mint a gummilapda, egy szökései eltűnik a facsemeték közt s elkezd harsogni, ugatni, veszettül. Alig ötven lépéssel távolabbról felel neki egy rekedt, mély, recsegő fagoíhang. Ámbár sohasem hallottam, mégis megösmerem. Hisz' nem lehet más. Az az öreg ur nyers és indulatos böffenése. Mind távolabbról hallik. Most már készen is vagyunk. Elbúcsúzhatom tőle.