Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

A Lubin útvesztőin

A Lubin útvesztőin. Verőfényes októberi alkonyaton kapaszkodtam a Lubin meredek oldalára. Sétám eltarthatott vagy háromnegyed órát, miközben felséges őszi képek változó sorozatában adatott gyönyörködnöm. A délutáni nap csudaragyogással hintett be mindent. Folyós aranyat öntött végig a tarkulni kezdő hegyláncon. Az aranyfény megcsillant a hamvaskék gyümölcscsel megrakott szilvafákon, amelyek sorfala az erdőig vezetett. A hegy lábánál bujásodó lucernást szellő simogaíta-borzolgatta. Megállotíam egy kicsit. A nagyszerű aranyömlést néztem. A Lubin fölött felhőfodrok fehér csipkéi lengtek. Néhol mintha hó lepte volna a gerinc vén fáit, úgy ültek meg rajtok a fehér ködök. A hegy körül, magasan, minden kékbe veszett. Az őszi ég mutogatta ott ragyogóan szép mezítelenségét. Mögöttem Charman szuszogott, a Krajnából telepített vadőr, akinek írást hoztam volt a gazdájától, hogy a kapitális szarvasbikák közül választhatok, ha bírok. S most itt vagyok a Lubin oldalában. A Lubin 1 . . . Egész tündérmese-gyüjtemény egyetlen gondolatban. A Lubin a nyitraszegi „Vadas" gyöngye, koronája. Egy mammuttestü, vizilóhátú