Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Tűz az égen

117 ugyanily készséggel bőgő bikái meg is pillantsuk : messze az uí. Hisz' éppen a legerősebb, legszebb, legfejedelmibb agancsos daliák a legbizalmatlanabbak ; meri Iegíapaszíalíabbak. S aztán az asszonyaik ügyelnek főképen az ilyen szerelembolondja-vitézre, ha ő maga megfeledkeznék az okosságról. A mindig szemfüies, mindenre kíváncsi, minden! észrevevő szarvasdáma folyvást résen van és rögíön jeli ad, ha veszedelmei érez. S ilyen testőrség féltucatnyi, vagy akár több is lehet a nagyúr háremében. Már egy hete hallgattam az „öreg" mély basszusát, amelylyel elriasztott a közelségéből minden vetélytársat. Az ilyen morgó, fel-felröffenő, utána elnyújtott bősz harsogásba vesző basszus sejteti magát a „legényt" is, teljes hatalmi mivoltában. Az ilyen tüdejü, ilyen torkú lantosok nagyerejü, komor verekedők egysersmind, s java férfikoruk delén övék az uralkodás joga és erőszaka. Mondom, egyetlenegyszer bírtam szemügyre venni egy borongós hajnalon, amint a sűrűségből, ahonnan rendszerint csak késő éjjel váltott ki nyíltabb helyre, előrohant egy tolakodó, kalandor-vágytársa megfenyííésére; de az nem várta meg, hanem ész nélkül menekült előle. Ott állott akkor egy kis tisztás szélén, szemközt velem; de messzebbre, semhogy ne sajnáltam volna kockázatosan engedni a kísértésnek, amely türelmetlenül biztatott a kétes alkalommal. Leküzdtem a csábítást az első pár pillanatban. Azulán már nem volt mit leküzdenem; mert a nagy bika, püffedt szürke nyakádí jobbra-balra fordítva, remek fejének lendülő mozdulatai közben hirtelen megfordult s eltűnt ugyanott, ahonnan az imént előtermett. Olyan volt az egész, mint az álom. /^Termés 2et

í^ •