Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Akácok árnyékában

90 ház, az éppen a határán van a Béla-majornak. Oszt' az aprómarthája, libája, csirkéje, mind átjár ide; de még a tehenét-lovát is áteresztgeti a lucernásra; ez bizony kárral jár. A tyúkféle hagyján, az csak a tarlót szereti, ott is inkább szöcskézik, bogarászik; de ha a liba beszabadul a kukoricásba ott minden csövet kifejt. A minap is huszonötöt hajtottam be a majorsági tanyára, mert ott szivesek a szolgálataimért. Felpakkolták szekérre valamennyit és bevitték a községházára. Ott fizettettek egyért-egyért Kónya Jakabbal huszonöt koronát. Mit nem tesz erre Kónya Jakab? Kapja magát s amikor vasárnap délután a pulykapásztor elaludt, áthajttatta a pulykákat a majori tarlóról az ő birodalmába. Szekérre rakta valamennyit és bevitte ő is a községházára. Igen, de én ezt láttam; — majd megpukkadtam nevettem ben. Gondoltam: vigyed csak! majd keseregsz a végén. Kónya már várta, hogy majd fizettetnek a pulykákért is, mint a libákért; — de hogy én odakövetkeztem, mondok: — Lássa bíró uram, először is a pulyka nem liba, mert ez nem tesz kárt a kukoricásban, ez csak bogár után kapkod; másodszor is ezek a pulykák nem voltak a kukoricásban, hanem a tarlón; harmadszor pedig nem a