Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Akácok árnyékában

91 Kónya tarlóján voltak, hanem a gazdájokén ós Kónya maga hajtotta át a határon, boszszúból. Mint hites mezőcsősz meg is esküdök rá. Leesett az álla Kónya Jakabnak és fizetett büntetést darabonkint huszonöt koronákat, meg vissza is kellett neki szekereztetni a pulykákat, haza. — Hát nincs itt mulatság!!... Tyüh teremtette! kiáltotta és felugrott. — Most jut eszembe, hogy iszen engem várnak a majorban; oda indultam. De az lír szívessége itt fogott. Köszönöm a dohányt. Éppen ki is égett a pipám. — Tömje meg mégegyszer, bíztattam s odakínáltam neki a szép, szőke dohányt. Restelkedve hárította el szóval, de a kezével utána nyúlt. — Szépen megköszönöm. Olyan szőke ez, mit is mondjak... — Mint a kend szeretője, kötekedtem vele újra. — Az már nem, megkövetem; — először is mert szeretőm, az nincsen; feleségem van, de az barna volt, amíg meg nem deresedett. Már öreg az istenadta, Azért is lettem csősz. Nem féltem. Az Isten áldja meg az urat. Mikor tetszik megint erre járni! Nem a dohány miatt mondom, megkövetem, hanem hogy megmutatnám, merre van itt sok min-