Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Akácok árnyékában

89 — Hát Bika János hogy telik az ideje, reggeltől estig? Mondja el. — Azt, kérem alázattal, könnyebb elmondani, mint hogy hogy telik estétől reggelig. Nappal nem sok dolgom van; nappal csak nézelődöm. De éjjel fülelek is. Sok tengeritolvajt fogtam már a zörgés után menve, amit okoz. Aztán a rossz ember inkább dolgozik éjjel. — Mégis bajos dolog éjjel összeakadni valami rossz emberrel. Nem fél így egymagában? — Nem én; iszen nem vagyok magamban. Itt van a pajtásom, a kutyám. Ez már be van tanítva mindenre. --- Ugyan mire? — Arra, hogy ne járjon a szája, ha valamit észreveszünk, hanem sok szó nélkül ragadjon bele a gyanús ember irhájába. Akit ez egyszer megcsíp, uram, az alig várja, hogy odaköve

fkezzck. Addig ez el nem ereszti. Lefogná ez uram a bikát is. — Akkor kendnek vigyáznia kell magára, tréfáltam Bika Jánossal. — Nono, morogta és hamarosan másra terelte a beszédet. — Van itt mulatság akármennyi. Tetszik látni, amott messze van a Kónya Jakab tanyája, az a hosszú, fehér