Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684
Esti kép
Estikép A vonat folyosóján álldogálltam az egyik nyitott áblak melleitt és kinéztem az álomképek változatosságával tünedező táj panorámájára. Az egész vasúti kocsiban egymagam voltam. Még a kalauz sem zavarta magányos szemlélődésemet. Röpülhetett a lelkem is, versenyt a vonattal, amelynek egyhangú kattogásai-dübörgése olyan csudálatos dallamokat zendít meg bensőnk legmélyén, ahonnan az álmodott zene tompán, enyhén, sóhajtó visszhanggal kerül fel tudatunkba. Előttem végtelen filmszalag pörgött le, felségesen szép jelenésekkel. Először is egy buján pompázó rét, a-melynek szőnyeges távlata elveszett valahol a hegyek alján, ameddig elhúzódott. A fényes, őserejű zöld, amely a réten végigömlött, gyengén hullámzó fodrozattal elevenkedett, amint a szellő a mező-