Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684
Hajnal
54 Mit is akarok itt tulajdoniképen? Először is azt, amit egy immár hosszú életen át szenved elmos rajongással és örökké éberen cselekszem: meg akarom figyelni magát az isteni Természetet, amelynek ezerarcú változata és annak újszerűsége még a százszor látott jelenségeiken is meglepően nyilvánulhat. Azután, ha lehet, lie akarom teríteni azt a magára nagyon vigyázó szairvasbikát, amelynek a nappali tanyája a „Somos" belső sűrűségeiben van, ahonnan csak késő este vált íki óvatosan a mezei földekre, hogy ott, dőzsölve minden mekivaló jóban, a pitymallat derengésekor már visszaigyekezzék titkos szállására, az erdőbe. Augusztusi nyár van s a szarvasnász szeptemberi évadja, amikor a nemes szarvas hangos, rígyető bőgésével elárulja hollétét, még sokára lesz. De a bikák agancsa már tiszta. Megérett arra, hogy a viselőjét egy jó golyólövéssel zsákmányul szabadjon ejteniAz a bika, amelyre én várok, az otthonában megközelíthetetlen. Oda csörtető zaj nélkül nem lehet bejutni. Cseirkélni ott egyáltalában lehetetlen. Nincs más módja a megpillantásának s ezzel esetleg a le terítésének, mint az, hogy meg kell figyelni a járását;