Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Hajnal

55 kinyomozni a ősapáján, hogy hol van a foreója, merre vonul ki az erdőből ós merre tér oda vissza; azután ebben az útjában meglesni; odavárni valahová, ahol elállhatjuk a kóborlása vonalát, amelyet-, amíg nem gyanakszik, meglehetősen meg szokott tartani. Elfogult egyoldalúság az ilyen les lenézése, mint amely nem volna méltó az igazi vadászhoz. A cserkészet kétségtelenül koronája a nagyvad vadászatának, de tulajdonképen szintén nem egyéb lesjáratnál. A különbség csak az, hogy a cserkészeten mozogni, menni kell a bika után, amely, ha bőg, a holléte elárulásával nagyon megkönnyíti a dolgunkat; sőt ha még messzire van tőlünk, neszes sietőst is megenged egyelőre; míg a lesen magunkhoz várjuk a vadat és ilyenkor egy pillanatra sem szabad zajoskodnunk. A megfigyelésünkre ellenben még több és még jobb alkalmak kínálkozhatnak, mint a cserkészeten, amikor a vad sokkal könnyebben vehet észre bennünket. A vad minden irányú megfigyelésére és tanulmányozására akkor van jobb alkalmunk, amikor semmi izgalma sines és teljes nyugalommal

1 végzi életműködését. Amikor tehát nem siet, hanem időt enged rá, hogy