Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Tündérrózsa

34 „Balázsrétség". Annak a folytatása belenyúlik a kecskeméti puszták végtelenségébe. Utünktől jobbra van Izsák; annak a határában pedig a híres Kolomtó, a lápi vadászok Eldorádó ja. Balra tőlünk a szabadszállási határ, amelynek a rétsége összefolyik a fülöpszállási „Balázzsal". Ami Kecskeméten, Izsákon, Szabadszállásom és Fülöpszálláson erről van, befelé: az mind puszta, meg nádas, helyenkint meghintve tanyákkal, ligeterdőkkel, homoki szőlőtelepékkel, ahol kitűnő bor terem. De azért a városi ember mégis úgy érzi, hogy a „Balázs" a világ vége. Hát' iszen az is. A bozontos nád rengetegébe befurakodni annyi, mint magunk mögött hagyni a civilizált világ utolsó nyomait is. Ez az elhagyott nádország legkedvesebb búvóhelyem, ha meg akarok szökni attól a „kultúrától", amely örökké lesben áll a civilizáció posváuyában és erkölcsre vadászik. Vagy harmincöt év óta járom Fülöpszállás határának ezit a részét és kevés olyan bennszülöttje lehet Fülöpszállásnak, aki úgy ösmerné vadvízes hat árrészein a dürgést. ahogy jómagam ösmertem. A „Balázsnak" minden zegét-zugát; a nádrengeteg közt levő tavakat, amelyeket