Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

A krakéler

A krakéler Amikor először meghallottam vakmerően követelő, kihívó, szinte szemtelen hangját, amellyel az egész környezetét megfélemlítette, már sejtettem, hogy milyen legény lehet, ámbár még nem láttam. Nem pillanthattam meg, mert sűrű bokrok fedték el a szemem elől, amelyek közt toporzékolva jártkelt és úgy csapkodta a cserje galyszövedékét, mintha rabszolgafenyítő drótkorbáocsal akarta volna erejét és zordságát fitogtatni. Egyetlen mrakkanás sem felelt garázda fellépésére. Akik a közelségében lehettek, meghúnyászkodvu hallgattak, nem adtak életjelt magokról. Nagyon kíváncsi voltam rá s minden ügyességemet összeszedve csúsztam feléje nesztelen sompolygással, hogy megleshessem. Ahol másképen nem lehetett bújva haladnom, ott basmánt mászva sompolyogtam