Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Őszi hangulat

100 gerré; a fölött fényes sárga csík, a fölött világoszöldes csík, a fölött misztikus kék árnyék ... Szárnysuhogás! A fejem fölött most váltott át egy falka vadrnca, magasan. Hátulról jött, keletről, amíg én a nyugatot figyeltem. Ezek az előőrsök Kezdődik a mozgás. Most elhal Igáttatom magamban a természetimádót, meg az emlékezések élvezőjét és vadásszá változom. Várom a húzást, amely jöhet mind a két főirányból, keletről és nyugatról. Keleten van a nagy puszták végtelenje a Mikláig, ahol temérdek a vadruca; nyugaton pedig a Duna, ahonnan most kiszáll a vízivad a szárazra, az árpatarlókra, ahol ezrével gyűl össze, hogy szinte sötétlik tőle a föld. Újra elzúg a magasban egy gyorsszárnyú kisebb falka. Megy neki a letűnt nap irányának s hirtelen kanyarodással fordul, ereszkedik. Le is száll, túl az árkon, pár száz lépésnyire tőlem. Most már tudhatom, hogy ott lesz a főgyülekező, mert az ezután érkezők is csak oda kívánkoznak, ahol társakat találnak. A nyugati égen egymás után tűnnek fel a közeledő falkák, s amint a letelepedtek fölé