Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Tavasz az erdőben

8 A korán érkezett vadgalamb búsan gunnyaszt a legmagasabb ágon. De a vágás, a fiatalos erdő, a csere, már ébred tetszhalott álmából s az élet lüktetését sejteti abban a leheletszerű hamvaszöldben, ami a legfiatalabb vesszők háncsán áttetszik. Akár a vér a test erein. A föld már nem hideg, csupán hűvös ; a napos részeken pázsit cseperedik; hóvirágot sejt a kereső szem, egy szál ibolya kék szeme mosolyog rád valamelyik védettebb bokorból, hogy lehajolj hozzá és megcsókold, mielőtt letépnéd. Ki nem tudja mindezt, aki puskával a vállán s egy jó kutyával bújta valamikor a vágást azért a rozsdatarka, galambnagyságu jövevény-madárért, amelyet márciusban a kora tavasz langyos esője maraszt meg erdeinkben ? A hóolvadás elevenedő időszakában ritka zsákmányt igér a megdagadt vizek tájéka, amikor a jeges tengerek örökhó borította vidékeiről letéved a sarki szárnyasok merészebb fajtája; de ez nem csábit annyira, mint az a fehér-fekete tarka kis madár amely kivált a vizek mentén, hullámos röpködéssel csirrenve szalad végig a szántás barázdáin; neki-neki fut társának, szünet nélkül billegeti hosszú farktollait. Megjött a barázdabillegető, hozza a kedves hirt a „várva-várt"-ról, amely rendesen vele együtt érkezik hozzánk rövid ideig tartó vendégszereplésre.