Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Cigányország

84 a lángot meg a füstöt, fordítnak egyet a sors kerekén és a hátokkal védik meg féltett elejöket. Visszanézek onnan a cigányországra. Mintha szárazföldi hódok serege rakta volna le szanaszét a gubancos kúpokat, olyan képe van a telepnek. Egy csirke se csipog az egész soron, csak egy szárnyaszegett csóka veszekszik le valami létra-fokáról egy iromba macskára. Kint, a telep végén, karaván tábor ül sötéten külön húzódva meg a domb tövén, mint a prédára váró fekete holló. Sehonnai fajzat, akár a varjú, amely utána száll a szántóvetőnek és megél abból, amit az az ekével kifordít a földből. Egy bozontos siheder áll csak a lábán; ólálkodva figyel egy folt sárga-pelyhes apró liba felé, amely az erdő szélén csipegeti a sóskát, meg a tyúkhúrt. Kánya úszik az égen : kisebb veszedelme a libának, mint ez a siheder, aki körül egy fészekalja sátoroscigány marakodik a puha gyepen. A gyermekeknek nincs édes apjok; az asszonyoknak nincs hites férjök ; joga van mindnek a másikához, mint a vak gebéhez, amely pányva nélkül böjtöl a kopár árokparton. Sötét szemökből szebb mult fénye csillog, abból az időből, amelyben még nem hullott szét nemzetségök meglazult kévéje. Cp