Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Proletárok

Proletárok. Napsugaras puszták végtelenje, erdős hegyormok csodaszép világa, hova tünt el rólatok az illat, az élet ? Mivé lett az exotikus pompa, amely millió virág hímes bokrétájával szórta tele nemrég téreiteket? „Hol van az egykori fény, hol van az egykori zaj! ?" A tél fagyos tündére suhan át a földön s eltakar mindent puha, selyemlágy hóköpenyegével. A sűrűn szállingó bokrétás pelyheket karikázva libegted a szél s úgy rakja le lassan, rétegesen az egész világra. Arra a világra, amelyet siető hólepte alakok s lisztesre hintett kocsik és lovak népesítenek be s arra a másikra, amely a született proletárok osztatlan hazája s amelyen nincs más változatossága az örökös hó szűzfehérségének, mint amennyit egy-egy fatörzs feketén felnyúló dereka mutat. Itt lakik az igazi proletár, akit az anya-természet szigora tett azzá. Hol marad el mögötte az ember, aki rossz színészként csak mimeli őt ? I