Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Őszi mulatság

Őszi mulatság. Szeptember vége: lassú hervadás. A természet kifáradt a teremtés munkájában, pihenni vágyik ; az égen nincs már káprázata a délibábnak, simán hajlik el fölöttünk a tiszta szemhatár. Szeretem az ősz szomorú mosolygását, jobban, mint a virágos tavaszt, meg a buja nyarat. Kikelet kacér tarkasága, nyári lomb hűvös árnyéka nem olyan kedves, mint a szeptemberi gyenge napsugár, meg az a némaság, amely a levélhullással együtt száll le a földre. Hull a falevél, vége a nyárnak. Mulandóság sejtelme mindenütt, amellyel kibékít a föltámadás hite; mélabú a levegőben, ahol búsan fütyöl immár az őszi szél. Odakint sarjú boglyák apró kúpjai borítják a mezőt s a kenyértermő televény letarolt síksága sárgállik ki a barna szántás közül. Szeptember, ez a legszebb szépsége az ősznek, elmúlt. Az élet összeölelkezik benne a halállal s az enyészet csókja meghalványítja a fa lombját,