Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

A pákász

A pákász Halad a világ. A regényes mult emlékei lassankint eltünedeznek, számító elme az újkor erőssége. Eke szántja a pusztát, ahol azelőtt gulya legelt, csikós száguldott; csatorna erén szivárog le az ingovány vére s a lápok sorvadása megöli azt a dúsgazdag életet, amelynek édes anyja a nádas, teritett asztala a hináros rónavíz. A lápok nomádja, a pákász, kiveszőben. Régi alakjában nincs is már belőle. * Bent a lápon, sűrű füves apró szigeteken, mintha óriás madár rakta volna, kúpalakú nádkunyhó látszik: egy pár karó, meg egy-két nyaláb nád hegyesen egymásnak támasztva, szélfogó sással kigömbölyitve, elől embermagasságú nyílás. A hód lakása művészibb, a madár fészke puhább, melegebb : egyik sem elhagyatottabb.