Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Néptelen tarlókon

115 Megpillantja a cirmost, amely sárga szemét mereven szögezi rá, miközben minden szál szőre az égnek áll. Ennek fele se tréfa 1. . . Az ilyen „hosszúfarkú nyúllal" nem jó lesz kikezdeni. A héja nagyot lök magán s felfelé bukik. Ott kering még egy darabig; de egyre tovább viteti magát a fuvallattal. Útja kivezet a sima tarló felé, amelyen egyenes irányban száll át valahová a susogó náddal benőtt rétre, ahol a hazája van. Ide az nem is látszik. Itt mindenütt csak sárga tarló terül; egy kicsit egyhangúan, szomorúan.