Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Látomány

Látomány. Amúgy istenigazában novemberi idő volt: hűvös, esős, szeles. Az ég kérlelhetetlenül borúit; néha ugyan világosodni kezdett az egymásra toluló felhőréteg, de a tisztulás reménysége nem tartott sokáig. Megint csak elborúlt a menybolt, s az imént gyöngülő eső újra egyenletesen, sűrűn verdeste az erdészház tetejét; becsapkodott a széles eresz alá, a folyosóra, ahol székelydaróc vadászkabátomat összébb húzva lestem: hátha kifárad Jupiter pluvius, vagy elúnja ezt az egyhangú mulatságot. Mellettem didergett a kis Diana, a finnyás setterszuka, amelyet hosszú szőre se bírt megvédeni a nedves ősz átható hűvösségétől. Annak mára vége volt, hogy sneffezni mehessünk; pedig Dianával legalább is féltucat ilyen őszi vándort