Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Néptelen tarlókon

113 levelek hajladoznak; lent pedig karélyos töklevél tart árnyékot. Még a nyúl is az ilyen ernyős sátrat kedveli most. A töklevél alatt elnyújtózik, fülét leszorítja, szemét kimereszti: úgy vár, maga se tudja mit. Egy nagy cirmos házi macska vált be a tarlóról a tengeri közé; nyilván egy elvadult kis tigris, amelyből a legvérszomjasabb hóhér válik itt kint. Kora tavasz óta nem látogatott haza, az bizonyos. Minél szebben sűrűsödött a vetés, annál jobb buvója volt benne a bitangnak. Kedvére fogdoshatta, ami gyanútlan, védtelen elevenség eléje került. A sűrű vetés ugyan sehol sincs már; de a kukoricatábla valóságos erdő, rengeteg, ahol a macska észrevétlenül csúszhat el, s belophatja a töklevél alatt álmodozó süldőt, meg a porban fürdő foglyot. A gizgaz közt, az árokparton furcsa kis rejtett lakásra bukkanok. Fészek az ott s aki a gazdáját nem ösmeri, bizonyosan azt hinné : madár lakja. Alól van parányi bejárata, amelyen egy termetes cserebogár aligha beférne. Ez a törpe egér építménye. Alighogy megzörgetem a gazt: huss! már kint van a kis négylábú fészeklakó a csöpp rezidenciából. Úgy eltűnik, hogy még a verebésző sólyom is elkésett volna vele, hogy elcsípje. Bársony : A szabad ég alatt. 8